FRUFRU

Emília, kinek lelke csurig volt divattal, és csuklójába tejet szopó ebek fűztek lassan hegedő gyöngyöket, rájött, hogy semmi értelme az életének. Éppen a homokban feküdt, napfény nyalta a köldökét, de hiába kente be magát a BiztosVoltamBalin nevű krémmel, és hiába szólt a Sláger Rádió, mégis úgy érezte, valamit elrontott.
Pedig a két keble közti sértődékeny bőr már szépen barnult, és a fogorvosát is felhívta aznap délután. Volt három hízékony keresztgyermeke, két apja és egy anyja, akit már semmiért nem okolhatott, amióta elmúlt húsz éves. Voltak barátai, akikkel minden fényképen jól nézett ki, meg egy autója, amit mindig más tankolt meg.
What a feeling, mondta a rádió. Meg akarok halni, gondolta Emília, és megvakarta a csuklóját. Aztán a térdét is megvakarta. Amikor beesteledett, fél kézzel felhajtotta az eget, és kilépett a linóleumra. A hokedlire készített törölköző higító szagot árasztott, a rádióból már hírek recsegtek, a tükörben pedig a saját lebarnult anyját látta, az anyja mögött a Balatont, a Balatonban valamelyik apját, aki a valamelyik kezében sört tartott.
Valamit elrontottam, gondolta Emília, letörölte magáról a letörölni valót, felvette a felvenni valót, kinyitotta az ajtót, és odalépett a pulthoz.
-Hol vetted ezt a rucit, cica?-kérdezte a száz legjobb barátnője közül az egyik, aki egy belvárosi szépségszalonban volt recepciós, és akkor is rágózott, ha fájt a foga.
-Meg akarok halni-mondta Emília.
-Ja, én is oda járok, fasza hely, csak kicsit drága. Na, mizújs a csávóval? Megvan még?
-Meg akarok halni-mondta Emília, és beletúrt a hajába.
-Ne is törődj vele, nyuszikám, kurva anyjába az összeset, én is kirúgom azt a gecit, de mér nem hívtál múlt szombaton, pedig üzentem, aztán basztál válaszolni, pedig buli volt, aztán ettünk hotdogot.
-Meg akarok halni-mondta Emília, és megdörzsölte a fülcimpáját.
-Értem, bazmeg, de azért válaszolhattál volna. Fú, de ronda a csuklód, mér nem vágod pofán azokat a kölyköket, azok még nem értenek a szép szóból. Kérsz rágót?
-Meg akarok halni-mondta Emília, és elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már, a vendégem vagy, tudod, csak nem képzeled, hogy kifizetheted, úgyis tele van a faszom ezzel az egésszel, menjünk már el hétvégén táncolni, de ne oda, ahová a múltkor, mert ott csak suttyók vannak.
-Meg akarok halni-mondta Emília, és elrakta a pénztárcáját.
-Neked is puszika, cicám, majd hívjál!
Emília kilépett a körútra, és arra gondolt, hogy valamit elrontott. Nézegette a kirakatokat, mindenhol leárazás volt, a csizmákat hetven százalékos kedvezménnyel adták, a pulóvereket majdnem ingyen. Sütött a nap, és fájt a csuklója. Vett két pulóvert, aztán felhívta az anyját. Felhívta a legjobb barátnőit is, és valamelyik apját. Egy idős hölgytől megkérdezte, mennyi az idő. Miközben bámulta a tömött villamosokat, benyúlt a táskájába, és megérintette a slusszkulcsát.
Meg akarok halni, gondolta, és elmosolyodott.